A(z) Obsidian Alpha könyvborítója

Karaktertanulmány · Karakterek

Obsidian Alpha: A lány, aki nem fordította el a tekintetét

Karaktertanulmány · A My Passion szerkesztősége ·

A könyvről
8,0/10Karakterek
Hősnő8,0
Szerelmi partner8,0
Kettejük konfliktusa9,0
Elbeszélői hang7,0

Morena

Megfigyelőként ismerjük meg, nem résztvevőként. A fejezet Luke alfa komor eligazításával indul, Morena pedig egyszerűen figyel – az ide-oda cikázó tekinteteket, az összegyűlt egész falkát, a nyugton ülni kényszerített gyerekeket. Megjegyzi, hogy az összejövetel „furcsa alkalom”, és olyan tárgyilagosan mondja el a történetét, mint aki figyelmesen meghallgatott mindent, amit a felnőttek mondtak.

A mozgatórugója a vágy, ráadásul nagyon hétköznapi vágy: „Talán végre találkozhatok a párommal.” Már több mint hét hónapja tizennyolc éves. Minden elérhető társasági eseményen részt vett, „de hiába”. Van ebben valami megható – egy lány számon tartja a saját csalódásait, miközben mindenki más a holttesteket számolja.

Az ereje a fülszövegben mutatkozik meg, és ez az anyag legjobb karakterpillanata. A terem tele van olyan emberekkel, akik azt mondják neki, hogy halálra van ítélve, ő pedig kilép a rejtekhelyéről, és közelebb megy. A szerkesztői megjegyzés visszafogottnak, csendesnek és erősnek írja le, olyasvalakinek, aki „sosem roppan össze a nyomás alatt” – és az egyetlen jelenet, amelyet ismerünk, ezt ki is érdemli.

A hibája ennek a másik oldala: az éberség passzivitásnak tűnhet. Azok az olvasók, akik már az első oldaltól visszaszóló hősnőt akarnak, azt tapasztalhatják, hogy Morena szorosan a mellkasához húzza a lapjait.

Obsidian Alpha

A könyv legügyesebb húzása, hogy a férfit teljes egészében a hiányán keresztül jellemzi. Az első fejezetben nem látjuk. Csak az utána maradt űrt: öt éve nem látták, a vének nem hajlandók beszélni róla, és ott van a mondat, amely elvégzi a nehéz munkát – „Azok az idegenek, akik valóban látták, sosem élték túl, hogy elmeséljék a történteket.” A nyitány Alpha Leander felé terel minket, az egyetlen név felé, amely ehhez az ötéves hallgatáshoz kapcsolódik, aztán a pletykákra bízza a többit.

A fülszöveg aztán testileg is elénk állítja: palaszürke szemek, széles terpesz, lábban mérhető magasságkülönbség és hideg pillantás, amely Morenát mégis megbabonázza. A szerkesztői megjegyzés kiegészíti a pletykákból kimaradó részeket: ősi, elátkozott farkas, hidegnek és könyörtelennek nevezett férfi, akinek a mélyén „vigaszra és megváltásra szoruló ember” rejtőzik.

Romantikus főhősként az adja az erejét, hogy mekkora a szakadék e két énje között. A hibája szándékosan az, hogy évekig hagyta, hogy a szörnyeteg énje határozza meg. Azoknak az olvasóknak, akiknek azonnal kedves hős kell, ki kell várniuk, hogy megmutassa a jobbik oldalát.

A dinamika

Ebben a párosban eleve ott a vita, és jó vita: egy egész társadalom eldöntötte, ki ez a férfi, egy tizennyolc éves lány pedig első látásra mást gondol. A konfliktus nem mesterkélt félreértésből fakad – hírnév áll szemben a valódi felismeréssel, a mélyben pedig ott húzódik a szerkesztői megjegyzés „szabad akarat kontra sorsszerű szerelem” témája.

Az egyenlőtlenség is őszintén jelenik meg. A férfi idősebb, rettegett és hatalmas termetű, ráadásul falkahatalma van; a lány mindebben újonc. Az anyag úgy állítja be, hogy a férfinak több a rejtegetnivalója, a lány pedig nyomoz – így az ő önállóságát a hatalmi különbség sem tudja elvenni. Nem őt mentik meg. Ő olvas a sorok között.

Az elbeszélői hang

Első személyű, helyenként jelen idejű, Morena gondolataihoz közel álló, világosan tájékoztató hang. Úgy mesél, mint aki egy barátjának magyarázza a világát: hogyan működik az összejövetel, miért váltakozik a házigazda, miért más az idei év. A hangvétel visszafogott, nem drámai, ezért az érzelmes pillanatok nagyobbat ütnek – az „Én viszont valahogy izgatott vagyok az esemény miatt” az első alkalom, amikor megengedi magának, hogy vágyjon valamire, a „valahogy” apró bizonytalansága pedig nagyon is tizennyolc éves.

Funkcionális, feltűnésmentes hang, amely a költőiség helyett a tempót és a tisztaságot szolgálja. Ha a hangulatteremtő prózát keresed, ez közvetlen marad; ha lendületre és olyan elbeszélőre vágysz, aki valódi tinédzserként figyel a világra, jól végzi a dolgát.

Ami jól működik

  • Morena nyugalmát a tettei, nem a jelzők mutatják meg
  • A hős hírneve már a megjelenése előtt karaktert épít
  • A konfliktus tematikus, nem mesterséges

Nem biztos, hogy neked való, ha

  • Nem azoknak való, akik hangos, szellemes hősnőre vágynak
  • Kevésbé ajánlott, ha hidegen hagynak a borongós, titokzatos szerelmi érdeklődések

A lényeg: 8,0/10

Morena rendíthetetlensége igazán erős karakterpillanat, a hős pedig azoknak való, akik a rettegett, elátkozott, és csendben arra vágyó alfákat kedvelik, hogy valaki végre meglássa őket.

Kritikáink a könyv alapötletén, nyitófejezetén és a My Passion alkalmazás olvasói adatain alapulnak – a fülszövegen túl nem árulnak el spoilereket.