
Karaktertanulmány · Karakterek
The Trap Of Ace: A lány a tükörben és a fiú, aki nemet mondott
Karaktertanulmány · A My Passion szerkesztősége ·
A könyvrőlEmerald Hutton
Néhány oldal alatt kétszer találkozunk Emerralddal, és a két változat közti különbség maga a lényeg. A prológusban fekete keretes szemüveget viselő lány, akinek „ideges a tekintete”; már két órája tart az átalakítás, ő pedig képtelen abbahagyni a kérdezgetést, vajon elég jó lesz-e annak a fiúnak, akit hétéves kora óta szeret. Olyan őszinte, hogy az már szinte komikus – Bethnek kell rászólnia, hogy hagyja abba az „önmagával vívott bámulóversenyt” –, és a saját szavai szerint „úgy ragyog, mint egy karácsonyfa”, amikor a fiú odavet neki egy morzsányi figyelmet.
A fülszövegben szereplő felnőtt nő ennek az ellentéte: összetört szívét dédelgetve New Yorkba költözött, a darabjait „emlékei legmélyebb zugába temette”, és az egyetem után eltökélten tér vissza, hogy megvédje magát. Az ereje abból fakad, hogy újra felépítette az életét; a várakozás helyett a távolságot választotta, és nem véletlenül, hanem tudatos döntésből tért haza. A hibája is ebben a döntésben gyökerezik. Egy ilyen elszántan eltemetett szívet nem lehet szóra bírni, a történet pedig éppen arra kíváncsi, hogy a védelme oltalom-e, vagy csupán egy gondosan megépített kalitka.
Achilles Valencian
A prológusban csak emlék, de micsoda emlék! Leguggol, hogy Emerald magasságába kerüljön, a „viharszürke” szemével a lány türkizkék szemébe néz, hercegnőjének és Rosebudnak szólítja, majd közli vele, hogy nem veheti feleségül – a gyengédség és az elutasítás egyetlen lélegzetvételben. Kicsiben máris ott a férfi teljes lénye.
A fülszöveg megmutatja, milyen felnőtté vált: múltja megsebezte, „feneketlen sötétség” tölti be, mindenki fél tőle, milliárdos, birodalommal a háta mögött. Az ereje az állhatatosságában rejlik. A szerkesztői leírás szerint hét évnyi csend után sem szűnt meg vágyni Emeraldra, aki az egyetlen biztos fénye maradt. A hibája az, ahogyan ezt kifejezi. Aki úgy tekint a szerelemre, mint meghódítandó területre és megnyerendő játékra, az összekeveri az odaadást a birtoklással. Az alaphelyzet ezt a tévedést állítja a feloldandó konfliktus középpontjába, nem pedig olyasmiként kezeli, amit figyelmen kívül lehet hagyni.
A kettejük közti dinamika
Háromféle egyenlőtlenség rakódik egymásra. Először is ott a báty: Achilles egész életében tiltott szerelemnek számított. Aztán a közös múlt: pontosan tudja, hol vannak Emerald érzékeny pontjai, mert a legtöbbet maga segített kialakítani. Ettől ő a lehető legrosszabb ellenfél. Harmadszor pedig ott az információk egyenlőtlensége. Emerald tudja, mit tett Achilles. A férfinak viszont állítólag olyan okai vannak, amelyekről a lány még sosem hallott. A fülszöveg szerint Emeraldnak el kell különítenie „a szerelem és a vágy lángjait” magától a csapdától, és ez igazán jó konfliktust ad egy második esély románchoz, mert nem egy olyan félreértés akadályozza a szereplőket, amelyet egy beszélgetés elrendezhet. A kérdés az, meg lehet-e bocsátani valakinek, és biztonságos-e az a változata, akinek megbocsátottak.
Az elbeszélői hang
Egyes szám első személy, múlt idő, Emerald fejéből nézve, kellemesen őszinte hangon. A részlet rövid ütemekben halad – tükör, barátnők, balsejtelem, emlék –, a párbeszédek viszik a jelenetek nagy részét, a két legjobb barátnő pedig humoros hangulatot ad, hogy a vágyakozás ne váljon túl szirupossá. Casie száraz megjegyzése arról, vajon a fiú „elutasítja-e” a vallomást, apró, játékos előreutalás, hiszen a következő elbeszélői sorban már robban is a szó. A hang fiatalos, sebezhető és egyedi, az egyszavas mondat pedig – „Elutasít.” – a legtisztább jele annak, hogyan gondolkodik az elbeszélő. Ha szereted azokat a hősnőket, akik páncél nélkül mesélnek a sebezhetőségükről, ez a hang azonnal magával ragad.
Ami jól működik
- Emerald életútja egy előtte-utána ívet rajzol, amelyet az olvasó jól nyomon követhet
- Achilles beceneve többet árul el a jelleméről, mint egy teljes oldalnyi leírás
- Beth és Casie melegséget és hiteles baráti dinamikát visz a prológusba
Nem biztos, hogy neked való, ha
- Nem azoknak való, akik korán szeretnék megismerni a hős nézőpontját – a belső világát egyelőre csak ígéri a történet, de még nem mutatja meg
- Kevésbé ajánlott, ha nem kedveled azokat a hősöket, akik irányítással fejezik ki a szerelmüket
A lényeg: 9,3/10
Olyan hősnő, akit először a szorongásán, nem a páncélján keresztül ismerünk meg; vele szemben egy hős, akinek odaadása és kegyetlensége ugyanabból a tőből fakad. A hang bensőséges és védtelen.
Kritikáink a könyv alapötletén, nyitófejezetén és a My Passion alkalmazás olvasói adatain alapulnak – a fülszövegen túl nem árulnak el spoilereket.