Mind az öt rovat ugyanazt az erősséget emeli ki: a történet egy ismerős kliséhalmazt dob fel azzal, hogy a riválisok régen legjobb barátok voltak. A Character Study és a Plot Lab egyaránt Emily száraz, hárító, E/1-es hangját emeli ki — a motelszobai ágytakarót, amelyet nem hajlandó közelebbről megvizsgálni, és az anyját, aki tévedésnek nevezte a költözést, mégis kivitte a reptérre —, bizonyítva, hogy a könyv a kliséken túl karakterábrázolásban is erős. A Trope Report szerint a műkorcsolyás közeg természetessé, nem erőltetetté teszi a kényszerű közelséget: ugyanaz a jégpálya, ugyanaz a csapatkapitány, ugyanaz a Nationals-határidő.
Abban már eltér a véleményük, milyen gyorsan bontakozik ki a történet. A Heat Check megjegyzi, hogy az első fejezetben még csak gyűlik az energia — a 16+-os korhatár és az ígért érzéki pillanatok inkább a célállomást jelzik, nem a nyitányt. A Binge Verdict szerint a 165 befejezett fejezet komoly elköteleződést kíván, míg a Plot Lab úgy látja, épp ilyen terjedelemre van szüksége egy slow burnnek. Azoknak szól, akik hosszú, érzelmes, sapphic campus romance-ra vágynak, Bully Love-beütéssel és az önfelfedezés középpontba állított ívével — és szívesen kivárják, amíg felenged a jég.