A(z) Kiss Me, Captain könyvborítója

Cselekménylabor · Cselekmény és tempó

Plot Lab: ösztöndíj, Nationals és egy nagyon fagyos viszontlátás a Kiss Me, Captain történetében

Cselekménylabor · A My Passion szerkesztősége ·

A könyvről
9,3/10Cselekmény és tempó
Alapötlet9,0
Nyitóhorog9,0
Tét10,0
Tempó9,0

Röviden az alaphelyzet

Emily egyetlen céllal iratkozik át a Lakeview Egyetemre: műkorcsolya-ösztöndíjat akar szerezni, amely reális esélyt ad neki a Nationalsra jutásra. Coach Marquette személyesen toborozta. A régi programja sem volt rossz, de ez jobb. Az a nyolcszáz mérföld, amely Lakeview-t az anyjától elválasztja, az ő megfogalmazásában inkább bónusz, mint a döntés oka — bár ahányszor csak megemlíti, az arra utal, hogy talán mégsem egészen így van.

Arra nem számított, hogy Madison Reyes is ott lesz. Maddie nyolc- és tizenkét éves kora között Emily legjobb barátja volt, az a fajta, akiről az ember azt hiszi, örökké mellette marad, mígnem elköltözik a családja, és elmaradnak a levelek. A Lakeview-i Maddie kifogástalan, elérhetetlen és a csapat kapitánya; a fogadtatása pedig éles, mint a penge. Add hozzá a Nationalst, az ösztöndíjat és egy olyan társadalmi hierarchiát, amelynek áldozatai is vannak, és máris olyan történetet kapsz, amelyben a románc és a karrier nem választható szét.

Így indul az első fejezet

Nincs prológus, visszaemlékezés vagy álomjelenet. Az első mondat a kimerültség tézise — „Az újrakezdésben az a legrosszabb, hogy senki nem mondja el, mennyire kimerítő úgy tenni, mintha tudnád, mi a fenét csinálsz” —, aztán a fejezet egy ügyes húzással két órát visszalép az időben, amikor Emily még azt hitte, tudja, mi vár rá aznap.

Megismerjük a motelt, ahol már majdnem egy hete lakik, és a kollégium megnyitására vár; a mennyezet vízfoltjait és „a folyosó végén álló automatával való bonyolult kapcsolatát”. Szó esik a toborzásról, az ösztöndíjról, az anyjáról, aki tévedésnek nevezte az egészet, de aztán mégis kivitte a reptérre. Ezután a jégpályán találjuk magunkat: hideg, világos, frissen felújított jéggel a fénycsövek alatt. A részlet végén egy idegen, „vadul göndör hajú” lány rászól, hogy ne ott nyújtson.

Három fogás működik egyszerre:

  1. Az időbeli ugrás. A „Két órával korábban minden egyszerűbb volt” elárulja, hogy aznap már történt valami baj, mielőtt még látnánk, mi az.
  2. Az anya-szál. A „rendes srácokat” felvonultató párkeresést Emily „említésre sem méltónak” nevezi — E/1-ben ez villogó nyíl.
  3. A megszakítás. A „Ne itt nyújts” az első emberi kontaktus a Lakeview-n, és kedves, kaotikus személytől érkezik, nem a kapitánytól — ez remek kis félrevezetés.

Mik a tétek, és kinek?

Emily számára: az ösztöndíj, a Nationals és az az énkép, amelyet egy bonyolult gyerekkor túlélésére épített fel. A fülszöveg szerint mindent megkérdőjelez, amit addig önmagáról tudni vélt — vagyis a románc az identitását fenyegeti, nem csak a napirendjét.

Maddie számára: a kapitányi poszt, az általa őrzött elérhetetlen hírnév, és bármi, amit az éles viselkedésével védelmez. A szerkesztői ajánló szerint érzelmi terheket cipel, és a viselkedését védekezésre használja, ezért a tétek főként belsők — a nyilvános hierarchiában pedig a belső tétek kegyetlenek tudnak lenni.

Kettejük számára: a Lakeview társadalmi rendje, amely a fülszöveg szerint kész elpusztítani őket. Ettől lesz a rivalizálásból következményekkel járó románc.

Tempó és a 165 fejezet kérdése

Hosszú, befejezett könyv, nagyjából 30 000 olvasóval a háta mögött. Az ilyen terjedelmű, folytatásokban közölt fejezetek általában rövidek, és egy-egy hangsúlyos pillanattal zárulnak — ez jól illik a lassan építkező románchoz, amelyet az ismétlődő, kényszerű közelségek tartanak mozgásban: edzések, versenyek, csapatkötelezettségek. Számíts rá, hogy a viszontlátás, a kiengesztelődés és a következmények kibontására is jut idő, nem sietnek velük. Ha szereted, amikor a románc hagyja lélegezni a neheztelést, mielőtt átalakulna, a terjedelem neked dolgozik. Ha a tempót aszerint méred, milyen gyorsan kerülnek a főszereplők a konfliktus középpontjába, az első fejezet végére a könyv még csak nekifog.

Ami jól működik

  • A verseny és a románc tétje ugyanarra a nyomáspontra összpontosul
  • A nyitány prológus nélkül, gyorsan megteremti a karakter hangját
  • A 165 fejezetes történet befejezett, így a teljes ív olvasható

Nem biztos, hogy neked való, ha

  • Nem azoknak való, akik már az első jelenetben látni akarják a szerelmi érdeklődést
  • Kevésbé fog tetszeni, ha rövid, feszesre húzott kisregényeket kedvelsz

A lényeg: 9,3/10

Letisztult, stabil alapötlet, amelyben a tétek egyenesen a románcba vannak bekötve: ha Emily és Maddie elbukik, velük bukik az ösztöndíj és a csapat is.

Kritikáink a könyv alapötletén, nyitófejezetén és a My Passion alkalmazás olvasói adatain alapulnak – a fülszövegen túl nem árulnak el spoilereket.